A Zeiss közismerten az objektívek között a legmagasabb minőséget képviselő, legkedveltebb márka. A továbbiakban kissé rávilágítunk a különböző Zeiss objektívek mivoltára. Az elegáns, jó minőségű Canonhoz, illetve pld. Nikonhoz gyártott Zeiss obikat, mint a Distagon és a Planar néven ismerteket már kiegészítik az Otus és a Batis, a Touit és a Loxia, illetve a legutóbb érkezett Milvus optikák. Használt Sony objektívek olcsón!

Az olyan objektíveknél, mint a Distagon, a Planar, a Makro-Planar, a Sonnar és a Vario-Sonnar a név nem típust jelent, hanem a lencserendszert. Ezek a fantázianevek az obik optikai felépítésére világítanak rá, és már sok évtizedes múltra vezethetők vissza, pld. a Planar már 1896-ban lett létrehozva, míg a Distagon 1953-mas megjelenést tudhat magáénak. Vegyük példának a Zeiss Otus-t, ez 55mm f/1.4, illetve a saját jelzésük szerint 1.4/55 és a Milvus 35/2, ezek az objektívek felépítésük alapján Distagon optikák. Az Otus 85/1.4-es kivitele egy Planar optika, míg a Zeiss Vario-Sonnar és Vario-Tessar objektívek a Sony számára gyártott autofókuszos zoom optikák. Az egyedi felépítésükről, lencsekombinációkról ebben a cikkben nem ejtünk szót, mivel egy külön témakör, és igazán nem sok fotósnak van szüksége ezeknek az ismeretére.

A Zeiss optikák különbözőek, de túlnyomó részt manuális fókuszú, többféle bajonettes objektívekről beszélhetünk. Természetesen van bennük elektronika, mivel a gépvázzal kommunikálnak (az objektív adatok az EFIX-be kerülnek), illetve elektronikusan működik a rekesz is. Tehát használhatók M, A/Av és S/Tv módokban is, nem úgy, mint pld. a Samyang obik nagy része, amelyekben nincs semmilyen elektronika. Azonban az élességállítás kézi, de a Zeiss a finomabb fókuszálási lehetőség érdekében egy eléggé precíziós, lassú, azaz hosszú működésű élességállító gyűrűvel gyártja ezeket az objektíveket.

A Canon EF bajonettes Zeiss obik ZE jelzést, míg a Nikon F-bajonettes objektívek ZF.2 jelzést viselnek. Ezelőtt nem kaptak külön fantázianevet az optikák, azonban mára az változott. Egy pár régebbi modell még gyártásban van, Classic nevet viselve, bár ezt nem szokták ilyen formában megkülönböztetni. Azonban sorra újabb és újabb objektív-családok kerülnek a piacra, ezekről érdemes tudni néhány részletet:

Zeiss Otus: jelenleg ezek a világ legélesebb és legjobb képminőséget biztosító top-end optikái a kisfilmes piacot tekintve, esetleg a Canon és a Nikon legjobb objektívei, illetve a Sigma ART obijai közelítik meg ezt a minőséget, talán még a legújabb Tamronok jöhetnek szóba, ám ezekről még nem sok infó áll rendelkezésre. Az Otus 55/1.4 volt az első, őt követte az Otus 85/1.4 és ha minden igaz idén még láthatjuk a 24/1.4-est is.

A drága árkategóriába sorolhatók, azonban egy kompromisszummentes megoldást jelentenek Canon vagy Nikon gépre.

Zeiss Milvus: Ezekkel az obikkal nemrég ismerkedhettünk meg. A Zeiss objektíveit nagyrészt a japán Cosina gyártja, természetesen az anyacég német és a licenc is a német Carl Zeiss AG-é, így beszélhetünk továbbra is a „német minőségről”. Nos, a Cosina megszünteti a „Classic” Zeiss optikák gyártását, azonban a Milvus fantázianév alatt már előálltak az utódjával. A Zeissnek a Milvus a válasza a gyorsan növekvő szenzorfelbontásra, mivel ezek az obik ki tudnak szolgálni 30-40-50 megapixeles DSLR szenzorokat, csúcsminőségű képet hozva létre az egész kép területén. Ez a Otusra is igaz, ám míg az Otus egy top-end kategória, a Milvus egy ugyan szintén kiváló minőségű, de olcsóbb objektív, amely teljesítményben is valamivel gyengébb az Otusnál, még ha normál körülmények között ez a differencia nem is vehető észre. Tulajdonképpen a Milvusok lesznek idővel a Classic vonal utódai, így lassacskán a Classic obik eltűnnek a piacról. Mind a Milvus, mind az Otus optikák desingja ritkaságszámba menően szép, a napellenzővel együtt olyan benyomást keltenek, mintha most bukkantak volna elő a szélcsatornából. Azonban a Milvus nem csak egy új designnal ellátott Classic. A Zeiss belsőleg is sok fejlesztést végzett ezeken az optikákon. Míg a Zeiss Classic objektívek 8-10-15 megapixeles szenzorfelbontásra készültek, a Milvusokat 30-40-50 megapixelre tervezték. A Milvusok bemutatásakor a Zeiss egyszerre hat obival állt elő, ami páratlan dolog a fototechnikában. Általában egy-két objektívet szoktak egyidejűleg bemutatni.

Zeiss Classic: ahogyan már említésre került, a Classic képviseli a régi vonalat a Zeiss obik közt, jellegzetes, a frontlencsét körülölelő ezüst gyűrűvel vannak ellátva. Ezeket a szintén kimagasló minőségű optikákat váltják a továbbfejlesztett Zeiss Milvusok. A gyártó szerint a Milvus képes teljes mértékben kiszolgálni a nagyobb megapixelek okozta igényeket. Viszont ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Classic objektívek messze jobbak a Canon és a Nikon átlagos obijainál. Ebből kiindulva, ha a Canon nyilatkozatában az szerepel, hogy a 35/2 IS USM vagy az 50/1.4 USM obija is kiszolgálja az 50 megapixeles 5Ds R-t, akkor a Zeiss Classic optikái sokkal inkább kiszolgálják, hiszen messze jobbak. Képminőségükben a Canon L-es és a Nikon felső kategóriás optikái vehetik csak fel a versenyt, azonban ezek is manuális fókuszúak, ami inkább a videósok kedvence. Összegezve talán azt mondhatjuk, hogy a Classichoz kezd felzárkózni a Canon, Nikon és a Sigma, ezért a Zeiss egy egész szintet lépve előjött a Milvusokkal és Otusokkal.

Carl-Zeiss Sony: kizárólag a Sony számára készülnek ezek az optikák, csak Carl-Zeiss néven futnak és a klasszikus, kék Zeiss logóval is el vannak látva. Ezek azt a profi minőséget képviselik, mint pld. a Canon L-széria, A- és E-bajonettel gyártják őket. Az összes fenti lencsével eltérően ezek a Sonynak készült Carl-Zeiss obik autofókuszosak.

Zeiss Batis: Ezek a Zeiss optikák kizárólag Sony MILC, azaz E-bajonettre készülnek. Jelenleg 25/2 és 85/1.8-as obi képviseli a Batis obi-családot. Ezek autofókusszal is rendelkeznek és akár a fullmrame képkört is kirajzolják.

Zeiss Loxia: szintén kizárólag E-bajonettes Sony MILC gépekhez valók ezek a Zeiss-ek. Jelenleg három képviselője van a családnak, a 21/2.8-as, a 35/2-es és az 50/2-es. Ezek is kirajzólják a fullframe képkört, azonban inkább videósokra vannak optimalizálva, nem rendelkeznek autofókusszal, illetve a rekeszállító gyűrűt fokozatmentesre lehet állítani, ez pedig kifejezetten a videósok alap elvárása.

Zeiss Touit: ezek a Zeiss lencsék Sony MILC, E-bajonettes, illetve Fujifilm MILC, X-bajonettes gépekhez készültek. Jelenleg három képviselője van a Touit-családnak, egy 12/2.8-as, egy 32/1.8-as és egy 50/2.8-as Makro. Mindegyik autofókuszos, csak APS*C képkört rajzol ki, azaz pld. a Sony a7-es fullmrame szériához nem alkalmazhatók.

Sajnos méregdrágának minősíthetők ezek a lencsék, leszámítva talán az APS-C szenzor kirajzolására képes Touit üvegeket. Akár MILC, akár DSLR az obi, átlagosan 1200 és 1800 USD, azaz bruttó kb. 430-650 ezer forint, a kivételes Otus pedig egészen 1,5 millió. Az igazat megvallva elgondolkodtató, hogy a Zeiss fotós üzletága hogy tud rentábilis maradni ilyen drága objektívekkel. Hiszen a mai DSLR-ek tulajdonképpen a manuális fokuszálásra alkalmatlanok. Egy Samyang 6D-n kb. az esetek 50%-ában sikerül élességet találni a keresővel, talán mattüvegre cserélve a precízióst könnyíthetünk a dolgunkon, azonban ez nem az összes DSLR-nél lehetséges. Természetesen a videósok kedvelik, mivel LCD-n, vagy főleg külső, nagyobb LCD-n már könnyebb dolgunk van, viszont videóhoz nincs szükség ennyire szuper képminőségre, még 4K esetében sem. A MILC gépeknél már segítségünkre siet a technika, mint a digitális törőék és az élkiemelés vagy az automatikus belenagyítás, az élességállításban. Reményeink szerint a cikk segített, hogy mindenki megtudja a számára fontosabb dolgokat a Zeiss legújabb felhozatalával kapcsolatosan.